Mosonyi Aliz: Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború – Stúdió "K"
 

Téli vasárnapok bearanyozója a Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború a Stúdió K-ban: gyerekekkel és gyerekek nélkül, párban, barátokkal, vasárnapi szülőként – vagy magányosan, mintegy antidepresszánsként alkalmazva – egyaránt élményszámba megy.

A Fodor Tamás által rendezett bábelőadás nem véletlenül érdemelte ki a Színikritikusok díját és a 2007-es Gyerekszínházi Szemle egyik fődíját. A Szalonnaháború nosztalgikus látványvilágú, csípős nyelvezetű, zenés csetepaté pár szelet szalonna és egy különleges dió körül, csavaros szerelmi háromszög a kacér és vidám Pirlipát hercegnő, a mártírom Mari és a kissé mulya Hű Ferenc között. E.T.A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című meséje Mosonyi Alíz keze nyomán stílusos bukfencet vetett és átalakult: az álom és valóság határán egyensúlyozó, karácsonyi példázatból keserédes, szellemes, titkokat rejtő, de hajszálpontos kapcsolat- és érzelemgubanc kerekedett.

A díszlet elbűvölő: mintha egy hangulatos padláson kutakodnánk régi, varázslatos limlomok között, kincsekre bukkanva. A nem mindennapi látvány Németh Ilona nem mindennapi tanítványainak a munkája, a díszlet- és bábtervezők André Gabi, Bodor Kata és Schuckert Gréta. Finomak és humorosak még az olyan kis kellékek is, mint az egérfogó, mely mintha egy régi, fémből készült daráló és egy aprócska szélmalom kettőséből született volna. A régi Singer varrógép, az elkószált hintaló vagy a fából készült, levegőben repkedő madárka mellett a legszebb színpadi elem egy régi pianínó. Az előadást Fekete Gyula zeneszerző muzsikája kíséri, a szereplők dalra fakadnak, és olykor kórusban dörmögnek, Pécsi Balázs billentyűkön, Suha Kovács László pedig klarinéton ütemezi és diktálja a fejleményeket. A bábok mindent elmondanak a szereplőkről, a mézesmázos Macskatanácsos hanyag eleganciájú selyemingben fondorkodik, a szöszke Pirlipát fagyiszínű fodrokban fogadja rajongóit, Hű Ferenc ólomkatonákat idéző szögletességével tüntet, az Egérkirálynő pedig több tucatnyi, dróton mozgatható, egér-ármádia élén jelenik meg. Hogy ki kerül ki győztesen a háborúságból, az egerek vagy az udvar, hogy kivel öregszik majd meg Hű Ferenc, Marival vagy Pirlipáttal, hogy mire jó a világ legnagyobb diója, és hogy álmainkat hajkurásszuk-e vagy cövekeljünk-e le két lábbal a földön – mindez másfél óra alatt kiderül.

A bábokat megelevenítő színészek nem bújnak paraván mögé, hanem semleges, fekete ruhában végig a színpadon vannak, az egyes karaktereket hátul, a tarkójuknál tartva mozgatják, végtagjaikat pedig olykor többen hozzák mozgásba: árnyalt és gazdag bábszínészi feladat ez, nagyszerű színészekkel. Kedvencem az Egérkirálynőnek személyiséget kölcsönző Büki Marcell, aki könnyed mindentudással használja a hangját, vérfagyasztó, dívás sikításai maradandó élményt nyújtanak, izgága, miniatűr egércsapata pedig lefegyverző. Lovas Dániel hangja lágyan és szelíden búg, ami igencsak kellemes összetevő a csöppet együgyű hős, Hű Ferenc charme-jának fokozásához. Tamási Zoltán, a madárijesztő külsejű, hóbortos Doktor megformálója teljes barkácskészültségben szereli a megsérült bábokat. Rusznák Adrienn Mariként a féltékenység összes bugyrában járatos, arcát a mellőzött nők jól ismert sértődöttsége rántja grimaszba, hangjába örökös sápítozás vegyül. Hannus Zoltán Királya kissé gyermetegre és hepciáskodóra van hangszerelve, Nyakó Júlia anyáskodó Királynéja pedig mélyen zengő alt hangon hízeleg, és vigasztalja korgó gyomrú uracskáját. Kakasy Dóra Pirlipátja csengőn kacag és kacéran sóhajtozik, Téglás Márton Macskatanácsosa vágyteli, rekedt, elmélyülő hanggal felel rá.

Ez a szívmelengető, okos bábelőadás univerzális vonzerejű, az egészen picik is élvezik, de a felnőtt nézők is megtudhatnak egyet s mást a szerelmi kapcsolatok furcsa természetéről. A legérdekesebb, hogy ez alkalommal a megszokott tanulsággal ellentétes tények szúrnak szemet, kilóg a lóláb, sántít a happy end. Biztos, hogy mindenki boldogan él, amíg meg nem hal? Hiszen ahelyett, hogy egy megvalósult álomban kóborolnánk, éppen azt nézzük végig, hogyan veszítik el a szereplők az illúzióikat! Hű Ferenc pályafutása igen szerény: vitézből házi diótörővé fokozzák le, hercegnő helyett pedig rongybabát vesz feleségül. Ferencünk, bár szolgálatkész, tényleg nagyon unalmas, nem ártana kicsit összemixelni a rafinált Macskatanácsossal, hogy kitegyenek együtt egy valamirevaló hímecskét, és persze, meglehetősen siralmas, ahogy „ha ló nincs, szamár is jó” alapon a cudar nagy kosár után beéri a kettes számú versenyzővel. Mari, a féltékeny, frusztrált rongybaba külön tanulmány, nyilvánvaló, hogy az önfeláldozó, tapadós, passzív-agresszív feleségszerepnél fonnyasztóbb, savanyúbb, hervasztóbb státusz kevés van. Ha már választhatunk, kedves nőtársaim, akkor sokkal inkább a bálokról, hercegekről ábrándozó, táncos lábú, könnyed, vidám és kíméletlen hercegnő szerepébe pottyanjunk, és követeljük a kakaónkat. Csak toppantanunk kell!

revizoronline.hu – 2008. január 19.